AZ ÖN BIZTONSÁGA
KÖZÖS ÜGYÜNK.
Kalocsai munkavédelem

Egyéni védőeszköz juttatás

Az Mvt. munkáltatói kötelességként rögzíti, hogy a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó védőeszközöket meg kell határozni, azokkal a munkavállalókat el kell látni, használatukra ki kell oktatni és használatukat meg kell követelni.

Ne aggódjon, segítünk:

  • egyeztetünk időpontot egy személyes találkozóra cége telephelyén, amely során felmérjük az összes munkafolyamatot és munkakört, amely a cégnél előfordul,
  • megvizsgáljuk, hogy az egyes munkafeladatok ellátásához milyen szükséges egyéni védőeszközökre van szükség,
  • elkészítjük az „Egyéni védőeszközök juttatási rendje” dokumentumot, mely tartalmazza munkakörönként, fényképpel és leírással feltüntetve a szükséges és biztosítandó egyéni védőeszközöket az összes munkavállalója részére.

Ne kockáztasson, tegyen meg Ön is mindent, hogy munkavállalói védelme biztosítva legyen.




Védőeszköz minden olyan új készülék, felszerelés, berendezés, eszköz, amelynek az a rendeltetése, hogy egy személy viselje vagy használja az egészségét, valamint a biztonságát fenyegető egy vagy több kockázat elleni védekezés céljából, így

  • az olyan több elemből vagy eszközből álló együttes, amelyet a gyártó összefüggően épített egybe abból a célból, hogy az egy személyt egy vagy több egyszerre ható kockázat ellen megvédjen,
  • az egy személy által a tevékenység végzése céljából viselt vagy használt, nem védőjellegű eszközre eltávolítható vagy eltávolíthatatlan módon erősített készülék vagy eszköz,
  • a védőeszköz cserélhető része vagy eleme, amely annak megfelelő működőképességét biztosítja és kizárólag az adott védőeszköznél használható fel,
  • a védőeszközzel együtt forgalomba hozott csatlakozórendszer, amely azt egy másik külső kiegészítő készülékhez kapcsolja, még akkor is, ha ezt a csatlakozórendszert a felhasználónak nem kell állandóan viselnie vagy használnia a kockázattal (kockázatokkal) járó expozíció teljes időtartama alatt.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény az egyéni védőeszköz kifejezést használja. Más jogszabályok egyéni védőfelszerelés vagy védőfelszerelés szóhasználattal élnek. A szabványok a védőeszközt esetenként személyi védőeszköz néven említik. Ezek az elnevezések egymással egyenértékűek.

Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg. E feladat ellátása munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül.

Legfontosabb tudnivalók az egyéni védőeszközökről:

  • Biztosítása és használata kötelező! Ebből következik, hogy ha nincs biztosítva, akkor a munkavállaló megtagadhatja a munkát, illetve fordított esetben, ha a munkavállaló nem használja, el kell tiltani a munkavégzéstől és szabálysértése szankcionálható.
  • A védőeszköz átadását dokumentálni kell, átvételét a munkavállaló aláírásával igazolja.
  • Használatát munkavédelmi oktatás keretében célszerű oktatni, gyakoroltatni, ezek megtörténtét a munkavállaló aláírásával igazolja.
  • A védőeszközt tilos elvinni a munkahelyről, kivéve belső szabályozásban szereplő írásbeli, külön engedély esetén. A munkáltató akkor engedélyezheti, ha változó a munkavégzés helyszíne és máshogyan nem tudja biztosítani számára a védőruhát, valamint ha ez nem ütközik közegészségügyi szabályba.
  • Amennyiben a munkavállaló szándékosan vagy gondatlanul kárt okozott a használt védőeszközben, kötelezhető a védőeszközben keletkezett kár megtérítésére, súlyosabb esetben annak újbóli beszerzésére.
  • Munkavállaló köteles jelezni, ha az egyéni védőeszköz védelmi képességében változás állt be, munkáltató ilyen esetben köteles azt selejtezni és helyette másikat biztosítani.
  • Egyes védőeszközöket időszakos felülvizsgálat alá kell vetni védelmi képességük fenntartása érdekében (pl. kötelek, hevederek)!
  • Mosásáról, tisztításáról, karbantartásáról és tárolásáról a munkáltató köteles gondoskodni.
  • Ha a védőeszköz a munkavállalót veszélyeztette vagy munkabaleset okozott, soron kívül felül kell vizsgáltatni.
  • Egyéni védőfelszerelés, védőeszköz helyett anyagi (pénzbeli) megváltás nem adható.

A szükséges védőeszközök meghatározása kockázatértékelést, illetve kockázatbecslést igényel. A védőeszközt a kockázat fennállásnak kezdetétől haladéktalanul biztosítani kell, amelynek érdekében a kockázatértékelés alapján köteles a munkáltató a megelőző intézkedéseket megtenni.

Az EüM rendelet hatálya az egyéni védőeszközök munkahelyen történő használatának biztonsági és egészségvédelmi követelményei tekintetében minden munkáltatóra kiterjed, aki szervezett munkavégzés keretében munkavállalót foglalkoztat, valamint e munkáltató által foglalkoztatott munkavállalóra. Az EüM rendelet külön kiemeli a közhasznú munka végzésére irányuló foglalkoztatást, mint a védőeszköz használatára jogosító tevékenységet.

Az írásban meghatározott védőeszköz juttatási rendnek ki kell kiterjednie minden olyan személyre, akit a szervezett munkavégzésből származó, megelőző műszaki, illetve szervezési intézkedésekkel el nem hárítható kockázatok érhetnek. Számba kell venni minden olyan személyt, akit veszély fenyeget vagy fenyegethet (potenciális veszély), azaz, aki a veszély hatókörében tartózkodik (például a látogatók, a szolgáltatást igénybevevők, az ellenőrzést végzők). Ezeknek a személyeknek a munkakörét nem lehet meghatározni, de a munkakörnyezetből származó kockázatok elleni védőeszközt a belső szabályozásban számukra is elő kell írni.

Külön figyelmet igényel a sérülékeny csoportba tartozó, illetve a mozgáskorlátozott vagy egyéb testi fogyatékos (fogyatékkal élő) munkavállalók foglalkoztatása esetén az egyedi védőeszközök juttatása.

Miután a munkáltató az előzőek szerinti feladatokat végrehajtotta, a munkavállalókat el kell látnia a védőeszközökkel a kockázatoknak megfelelően, és a munkavégzéshez azokat folyamatosan biztosítania kell.

Jogszabály nem teszi kötelezővé, de előnyben részesíti a személyes használatra szolgáló, azaz a névre szólóan kiadott védőeszköz juttatást. Ez a megoldás növeli a viselési fegyelmet és a védőeszköz iránti bizalmat, csökkenti a higiéniai gondokat, valamint csökkenti a védőeszközök elhasználódását. A védőeszközök személyes használatra történő átadása áttekinthetőbbé teszi a juttatást, emellett várhatóan növeli a munkavállalók fegyelmezettségét.

Amennyiben a védőeszköz használatát a munkáltató előírta és biztosította, de a munkavállalók, illetve a munkaterületen tartózkodó más személyek ennek ellenére nem használják, illetve nem rendeltetésszerűen használják, akkor a munkavállalók felelőssége is megállapítható ugyan, de ez a munkáltatót nem menti fel a kötelezettségének mulasztása alól.

A munkáltató egyik legfontosabb feladata a védőeszközök használatának ellenőrzése. A rendeltetésszerű használat ellenőrzése magában foglalja azt is, hogy a munkavállaló a testi adottságaihoz megfelelően illeszkedő védőeszközzel rendelkezik-e.

A munkáltatónak biztosítania kell a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, a védőképesség megőrzését, a kielégítő higiénés állapotát, a szükséges tisztítását, karbantartását (javítását), szükség esetén a pótlását.

Az egyéni védőeszköz tisztítás, karbantartás, javítás rendjét a belső szabályozásnak kell tartalmaznia.

A munkáltatónak a munkavállalókat a védőeszközre vonatkozó tudnivalókról oktatásban kell részesítenie, továbbá gyakoroltatnia kell a védőeszközök használatát.

Új típusú védőeszköz használatának szükségességekor az oktatást és a szükséges gyakoroltatást minden érintett munkavállalóra kiterjedően ismét le kell folytatni.

Az EüM rendelet az oktatás tekintetében dokumentálási kötelezettséget ír elő. A tájékoztatás és a gyakorlati képzés megtörténtét a munkáltató írásban dokumentálja, továbbá azt a munkavállalóval alá kell íratnia. A dokumentumot a munkavédelmi hatóság kérésére a munkáltatónak be kell mutatnia.

Az oktatás nem kötött munkavédelmi szaktevékenységhez, de ajánlott olyan szakemberre bízni, aki jól ismeri az adott technológiát és a munkakörülményeket, nemkülönben az alkalmazott védőeszköz használatára vonatkozó elméleti, valamint gyakorlati tudnivalókat.

A munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, a munkavédelemre vonatkozó szabályok, utasítások megtartásával, a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhet munkát. A munkavállaló köteles munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, hogy ez saját vagy más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse.

Így különösen köteles

  • a rendelkezésére bocsátott munkaeszköz biztonságos állapotáról a tőle elvárható módon meggyőződni, azt rendeltetésének megfelelően és a munkáltató utasítása szerint használni, a számára meghatározott karbantartási feladatokat elvégezni;
  • az egyéni védőeszközt rendeltetésének megfelelően használni és a tőle elvárható tisztításáról gondoskodni;
  • a munkavégzéshez az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztető ruházatot viselni;
  • munkaterületén a fegyelmet, a rendet és a tisztaságot megtartani;
  • a munkája biztonságos elvégzéséhez szükséges ismereteket elsajátítani és azokat a munkavégzés során alkalmazni.

A védőeszközöket a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban kell tartani. A munkáltató kötelezettsége, hogy biztosítsa a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, védőképességét, a kielégítő higiénés állapotát, a szükséges tisztítását, karbantartását (javítását), pótlását.

Egyéni védőeszközt forgalomba hozni, használatba venni akkor szabad, ha az rendelkezik egyéni védőeszköz EK-megfelelőségi nyilatkozattal, illetve egyéni védőeszköz EK típustanúsítvánnyal. Az egyéni védőeszközök megfelelőségének tanúsítását a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében foglaltak szerint kell elvégezni.

A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter meghatározza az egyéni védőeszköz EK-megfelelőségi nyilatkozata, egyéni védőeszköz EK típustanúsítványa kiadásának, valamint az egyéni védőeszközök minőségét biztosító rendszer, továbbá a gyártás minőségirányítási rendszere ellenőrzésének részletes szabályait.

A védőeszközökön feltüntetett EK-jelölés azt fejezi ki, hogy a védőeszköz megfelel az alapvető követelményeknek, az alkalmazott honosított harmonizált szabványoknak, illetve az alapvető követelményeknek megfelelő műszaki megoldásoknak.

Az EK-jelölést valamennyi védőeszközön oly módon kell elhelyezni, hogy az a használatának várható időtartamára jól felismerhető, eltávolíthatatlan legyen. Ha az EK-jelölés a védőeszközön nem helyezhető el annak mérete vagy jellemzője miatt, akkor azt a csomagoláson kell feltüntetni.

A védőeszközön vagy annak csomagolásán egyéb információk is feltüntethetők, azonban azok az EK-jelölés láthatóságát és olvashatóságát nem csökkenthetik.

A védőeszközök védelmi szintjük alapján három (1., 2., 3.) kategóriába tartoznak.

Az 1. kategóriába azok a védőeszközök tartoznak, amelyeknél a gyártó vélelmezheti, hogy a felhasználó képes az adott védőeszköz védelmi szintjét elegendő biztonsággal megítélni, az alkalmazásának szükségességét kellő időben megállapítani, és azt az előbbiek alapján megfelelően használni. E szerint az 1. kategóriába kizárólag azok a védőeszközök tartoznak, amelyek az alábbi hatások ellen biztosítanak védelmet:

  • felületi sérülést okozó mechanikai veszélyek (pl. kertészkesztyű, ujjvédő);
  • gyengén agresszív hatású tisztító-, illetve karbantartószerek, melyek hatása minden nehézség nélkül visszafordítható (pl. hígított tisztítószer-oldatok ellen védelmet nyújtó kesztyű);
  • az 50 °C-t nem meghaladó felületi hőmérsékletű tárgyak kezelése során felmerülő kockázatok, amelyek egyidejűleg nem teszik ki a felhasználót veszélyes behatásnak (pl. kesztyű, kötény);
  • nem szélsőséges vagy kivételes időjárási, légköri körülmények (pl. fejvédelem, időjárás hatásai ellen védelmül szolgáló ruházat, lábbeli);
  • gyenge ütések és rezgések, amelyek nem a test életfontosságú területeire hatnak, nem okoznak maradandó sérüléseket (pl. a fejbőr vagy haj védelmét szolgáló könnyű fejvédők, kesztyűk, könnyű cipők);
  • napsugárzás (pl. napszemüveg).

A 2. kategóriába tartoznak mindazok a védőeszközök, amelyek nem tartoznak az 1., illetve a 3. kategóriába.

A 3. kategóriába tartoznak mindazok a komplex tervezésű védőeszközök, amelyek a halálos kimenetelű balesetek, a súlyos, visszafordíthatatlan egészségkárosodást okozó hatások ellen védenek, és amelynél a gyártó vélelmezheti, hogy a felhasználó a közvetlen hatásokat nem tudja kellő időben felismerni. E szerint a 3. kategóriába kizárólag az alábbi védőeszközök sorolhatók:

  • a szűrőtípusú légzésvédőeszközök, amelyek a szilárd anyagok, illetve folyékony aeroszolok, vagy ingerlő, veszélyes, mérgező, illetve radiotoxikus hatású gázok ellen védenek;
  • a légkörtől teljes mértékben elszigetelő légzésvédőeszközök, beleértve a búvárkészülékeket is;
  • azok a védőeszközök, amelyek kémiai hatások, illetve ionizáló sugárzások ellen korlátozott idejű védelmet biztosítanak;
  • azok a védőeszközök, amelyek hő hatásának kitett környezetben használhatók, ahol a környezeti levegő értéke eléri vagy meghaladja a 100 °C-ot, vagy ezzel azonos hatást keltő klímaviszonyok vannak jelen, függetlenül attól, hogy infravörös sugárzás, láng vagy nagyobb méretű olvadt anyagok fröccsenésének veszélye fennáll-e vagy nem;
  • a hideg környezeti hatás ellen védőeszközök, ha a környezeti hőmérséklet -50 °C alatt van, vagy ezzel azonos hatást keltő klímaviszonyok vannak;
  • azok a védőeszközök, amelyek a magasból történő leesés, zuhanás ellen védenek;
  • mindazok a védőeszközök, amelyek a villamosság által okozható kockázati tényezők ellen védelmet biztosítanak, a feszültség alatt álló berendezéseken vagy feszültség közelében végzett tevékenységnél, illetve a nagyfeszültség alatt lévő berendezésektől való elszigetelést szolgálják.

A munkahelyi öltözetek két leggyakoribb formája a védőruha és a munkaruha. Sokan talán azt gondolják e kettő egy és ugyanaz, de ez egyáltalán nincs így.

Míg a munkaruha a tevékenységből adódó fokozott idénybevételtől és szennyeződéstől óvja a munkavállaló saját ruházatát, vagy helyettesíti azt, addig a védőruha egyéni védőeszköz, amely a munkavégzés során a munkavállaló egészségét, testi épségét veszélyeztető fizikai, kémiai, illetve biológiai károsító hatások ellen nyújt védelmet.

Tehát amennyiben a munka jellege indokolja védőruhát - mint egyéni védőeszközt - a munkáltató köteles biztosítani amennyiben más módon (megelőző műszaki, illetve szervezési intézkedésekkel) a munkavállaló védelme nem valósítható meg, munkaruhát viszont nem kötelező biztosítani.

Legjellemzőbb ártalmak, amelyekkel szemben a védőruhákkal is védekezzünk:

  • mechanikai, fizikai hatások,
  • nedvesség vagy víz hatása,
  • hőhatás,
  • lánghatás,
  • hideg,
  • vegyszerek,
  • növényvédő szerek,
  • fertőző anyagok,
  • rossz láthatási viszonyok,
  • sztatikus feltöltődés,
  • ív hatása,
  • láncfűrészek hatása,
  • radioaktív anyagok.

Azt is rendelet (65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet) határozza meg, hogy melyek azok a felszerelések, amelyek nem minősülnek védőeszköznek:

  • a közönséges munkaruha és az olyan egyenruha, illetve formaruha, amelyet nem a munkavállaló biztonságának és egészségének védelmére terveztek, illetve vizsgáltak;
  • az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerinti mentést és betegszállítást végző mentőszolgálatok által használt felszerelések;
  • a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek, valamint az Országgyűlési Őrség által viselt vagy használt védőeszköz (pl. testvédő pajzs, sisak, golyóálló mellény);
  • a közúti közlekedési eszközökön alkalmazott védőeszköz és védőfelszerelés (pl. bukósisak, testvédő protektor, biztonsági öv);
  • a sportfelszerelés és sporteszköz (pl. futócipő, spotszár);
  • az önvédelem vagy elrettentés célját szolgáló felszerelés és eszköz (pl. gázspray, gumibot, lőfegyver);
  • a veszélyek és ártalmak felderítésére és jelzésére szolgáló hordozható készülékek (pl. metángáz-mérő, CO mérő).