Munkavédelem mérőszáma a munkabaleset

A munkavédelem területének egyik legfontosabb jelzőszáma a munkabalesetek száma. Ha a munkabalesetek száma drasztikusan nő, akkor a munkavédelmi teendők nem megfelelőek, a munkavédelmi tárgyú ellenőrzések nem hatékonyak és nem visszatartó erejűek. Az okok természetesen sokfélék lehetnek, de az egyre növekvő halálos balesetek száma a szakszervezetek hiányára is visszavezethető. A szakszervezetek ugyanis hatékonyan védték a munkavállalók munkavédelemmel kapcsolatos érdekeit, próbáltak segítő támaszt nyújtani minden munkavédelmi tárgyú kérdéskörben.

Összehasonlításképpen, hogy érzékeltetni lehessen a munkabalesetek megugrását, néhány számadat: 2011-ben 17 000 munkabaleset történt, viszont 2017-ben több mint 23 000. A munkabalesetek megoszlása szerint csaknem 3x annyi munkahelyi baleset történik a kis- és középvállalkozásoknál, mint a nagyvállalatoknál.

Halálos munkabalesetek 10x olyan gyakran fordulnak elő a kkv-k-nál, mint a nagyvállalatoknál.

A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) Munkavédelmi Főosztályának jelentése szerint 2017-ben az egész évet tekintve Magyarországon 165 súlyos és halálos munkabaleset történt, amiből 21 halálos és 23 súlyos baleset az építőipart érintette. Továbbá 2018 januárban már 2 halálos munkabaleset történt az ágazatban.

Szakértő szerint azért van több munkabaleset a kisebb cégeknél, mert ott gyakorlatilag nincsenek szakszervezetek. A dolgozók munkavédelmi érdekeit saját magukon kívül senki sem képviseli. Egy dolgozó viszont sok esetben nem mer, nem tud kiállni a munkavédelem tárgykörében. Ennek oka lehet a munkavédelmi tárgyú ismereteinek hiánya is, de a munkáltató elutasító hozzáállása is akár. Alapvetően egy nem munkavédelmi területen tevékenykedő munkavállaló nincs tisztában az őt megillető munkavédelmi szabályokban, rendeletekben foglaltakkal. Nem tudja, hogy neki milyen munkakörülmények megléte esetén kell a munkát végeznie, tevékenységéhez milyen egyéni védőeszközre lehet szüksége, munkakörnyezetének milyennek kell lennie munkavédelmi szempontból, milyen jogok és kötelességek illetik őt meg. A téma árnyoldala, hogy sok esetben a munkáltatók sem rendelkeznek ezen ismeretekkel – ami önmagában még nem lenne probléma – de nem is keresnek fel, vagy bíznak meg munkavédelmi szaktevékenység ellátásával külső szolgáltatót. Gyakorlatilag a legtöbben inkább megpróbálnak „lapítani” és reménykedni, hogy a munkavédelmi ellenőrzés őket nem éri utol. Ez pedig a dolgozók szempontjából a lehető legrosszabb munkavédelmi hozzáállás. Ezzel szemben a nagyvállalatoknál erős az érdekvédelem és a munkavédelmi képviselet és segítségnyújtás, valamint a kötelező foglakozás-egészségügyi ellátás keretében különböző szűréseket, diagnosztikai, egészségmegőrző programokat is biztosítanak dolgozóiknak. Ugyanakkor a kis cégeknél csak üzemorvosi vizsgálat van, az is inkább formális, mintsem igazán alapos.

A Munkavédelmi Főosztálynál a közelmúltban felmérték az építőipari ágazat munkavédelmi, munkaegészségügyi helyzetét. Eszerint nem a szabályozással van probléma, hanem azzal, hogy a kisebb cégek nem ismerik és nem tartják be a munkavédelmi előírásokat. Ezért ismeretterjesztő program keretében szakértők segítségével készített tájékoztató, oktató anyagokkal kívánnak javítani a vállalkozások és munkavállalók munkavédelmi, munkaegészségügyi ismeretein.