AZ ÖN BIZTONSÁGA
KÖZÖS ÜGYÜNK.
Kalocsai munkavédelem

Egyéni védőeszköz juttatás

Védőeszköz minden olyan új készülék, felszerelés, berendezés, eszköz, amelynek az a rendeltetése, hogy egy személy viselje vagy használja az egészségét, valamint a biztonságát fenyegető egy vagy több kockázat elleni védekezés céljából, így
  • az olyan több elemből vagy eszközből álló együttes, amelyet a gyártó összefüggően épített egybe abból a célból, hogy az egy személyt egy vagy több egyszerre ható kockázat ellen megvédjen,
  • az egy személy által a tevékenység végzése céljából viselt vagy használt, nem védőjellegű eszközre eltávolítható vagy eltávolíthatatlan módon erősített készülék vagy eszköz,
  • a védőeszköz cserélhető része vagy eleme, amely annak megfelelő működőképességét biztosítja és kizárólag az adott védőeszköznél használható fel,
  • a védőeszközzel együtt forgalomba hozott csatlakozórendszer, amely azt egy másik külső kiegészítő készülékhez kapcsolja, még akkor is, ha ezt a csatlakozórendszert a felhasználónak nem kell állandóan viselnie vagy használnia a kockázattal (kockázatokkal) járó expozíció teljes időtartama alatt.


Egyéni védőeszköz juttatás

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény az egyéni védőeszköz kifejezést használja. Más jogszabályok egyéni védőfelszerelés vagy védőfelszerelés szóhasználattal élnek. A szabványok a védőeszközt esetenként személyi védőeszköz néven említik. Ezek az elnevezések egymással egyenértékűek.

Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg. E feladat ellátása munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül.

A szükséges védőeszközök meghatározása kockázatértékelést, illetve kockázatbecslést igényel. A védőeszközt a kockázat fennállásnak kezdetétől haladéktalanul biztosítani kell, amelynek érdekében a kockázatértékelés alapján köteles a munkáltató a megelőző intézkedéseket megtenni.

Az EüM rendelet hatálya az egyéni védőeszközök munkahelyen történő használatának biztonsági és egészségvédelmi követelményei tekintetében minden munkáltatóra kiterjed, aki szervezett munkavégzés keretében munkavállalót foglalkoztat, valamint e munkáltató által foglalkoztatott munkavállalóra. Az EüM rendelet külön kiemeli a közhasznú munka végzésére irányuló foglalkoztatást, mint a védőeszköz használatára jogosító tevékenységet.
Az írásban meghatározott védőeszköz juttatási rendnek ki kell kiterjednie minden olyan személyre, akit a szervezett munkavégzésből származó, megelőző műszaki, illetve szervezési intézkedésekkel el nem hárítható kockázatok érhetnek. Számba kell venni minden olyan személyt, akit veszély fenyeget vagy fenyegethet (potenciális veszély), azaz, aki a veszély hatókörében tartózkodik (például a látogatók, a szolgáltatást igénybevevők, az ellenőrzést végzők). Ezeknek a személyeknek a munkakörét nem lehet meghatározni, de a munkakörnyezetből származó kockázatok elleni védőeszközt a belső szabályozásban számukra is elő kell írni.
Külön figyelmet igényel a sérülékeny csoportba tartozó, illetve a mozgáskorlátozott vagy egyéb testi fogyatékos (fogyatékkal élő) munkavállalók foglalkoztatása esetén az egyedi védőeszközök juttatása.

Miután a munkáltató az előzőek szerinti feladatokat végrehajtotta, a munkavállalókat el kell látnia a védőeszközökkel a kockázatoknak megfelelően, és a munkavégzéshez azokat folyamatosan biztosítania kell.

Jogszabály nem teszi kötelezővé, de előnyben részesíti a személyes használatra szolgáló, azaz a névre szólóan kiadott védőeszköz juttatást. Ez a megoldás növeli a viselési fegyelmet és a védőeszköz iránti bizalmat, csökkenti a higiéniai gondokat, valamint csökkenti a védőeszközök elhasználódását. A védőeszközök személyes használatra történő átadása áttekinthetőbbé teszi a juttatást, emellett várhatóan növeli a munkavállalók fegyelmezettségét.

Amennyiben a védőeszköz használatát a munkáltató előírta és biztosította, de a munkavállalók, illetve a munkaterületen tartózkodó más személyek ennek ellenére nem használják, illetve nem rendeltetésszerűen használják, akkor a munkavállalók felelőssége is megállapítható ugyan, de ez a munkáltatót nem menti fel a kötelezettségének mulasztása alól.

A munkáltató egyik legfontosabb feladata a védőeszközök használatának ellenőrzése. A rendeltetésszerű használat ellenőrzése magában foglalja azt is, hogy a munkavállaló a testi adottságaihoz megfelelően illeszkedő védőeszközzel rendelkezik-e.

A munkáltatónak biztosítania kell a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, a védőképesség megőrzését, a kielégítő higiénés állapotát, a szükséges tisztítását, karbantartását (javítását), szükség esetén a pótlását.

Az egyéni védőeszköz tisztítás, karbantartás, javítás rendjét a belső szabályozásnak kell tartalmaznia.

A munkáltatónak a munkavállalókat a védőeszközre vonatkozó tudnivalókról oktatásban kell részesítenie, továbbá gyakoroltatnia kell a védőeszközök használatát.

Új típusú védőeszköz használatának szükségességekor az oktatást és a szükséges gyakoroltatást minden érintett munkavállalóra kiterjedően ismét le kell folytatni.
Az EüM rendelet az oktatás tekintetében dokumentálási kötelezettséget ír elő. A tájékoztatás és a gyakorlati képzés megtörténtét a munkáltató írásban dokumentálja, továbbá azt a munkavállalóval alá kell íratnia. A dokumentumot a munkavédelmi hatóság kérésére a munkáltatónak be kell mutatnia.

Az oktatás nem kötött munkavédelmi szaktevékenységhez, de ajánlott olyan szakemberre bízni, aki jól ismeri az adott technológiát és a munkakörülményeket, nemkülönben az alkalmazott védőeszköz használatára vonatkozó elméleti, valamint gyakorlati tudnivalókat.

A munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, a munkavédelemre vonatkozó szabályok, utasítások megtartásával, a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhet munkát. A munkavállaló köteles munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, hogy ez saját vagy más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse.

Így különösen köteles

  • a rendelkezésére bocsátott munkaeszköz biztonságos állapotáról a tőle elvárható módon meggyőződni, azt rendeltetésének megfelelően és a munkáltató utasítása szerint használni, a számára meghatározott karbantartási feladatokat elvégezni;
  • az egyéni védőeszközt rendeltetésének megfelelően használni és a tőle elvárható tisztításáról gondoskodni;
  • a munkavégzéshez az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztető ruházatot viselni;
  • munkaterületén a fegyelmet, a rendet és a tisztaságot megtartani;
  • a munkája biztonságos elvégzéséhez szükséges ismereteket elsajátítani és azokat a munkavégzés során alkalmazni.

A védőeszközöket a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban kell tartani. A munkáltató kötelezettsége, hogy biztosítsa a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, védőképességét, a kielégítő higiénés állapotát, a szükséges tisztítását, karbantartását (javítását), pótlását.

Egyéni védőeszközt forgalomba hozni, használatba venni akkor szabad, ha az rendelkezik egyéni védőeszköz EK-megfelelőségi nyilatkozattal, illetve egyéni védőeszköz EK típustanúsítvánnyal. Az egyéni védőeszközök megfelelőségének tanúsítását a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében foglaltak szerint kell elvégezni.

A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter meghatározza az egyéni védőeszköz EK-megfelelőségi nyilatkozata, egyéni védőeszköz EK típustanúsítványa kiadásának, valamint az egyéni védőeszközök minőségét biztosító rendszer, továbbá a gyártás minőségirányítási rendszere ellenőrzésének részletes szabályait.

A védőeszközökön feltüntetett EK-jelölés azt fejezi ki, hogy a védőeszköz megfelel az alapvető követelményeknek, az alkalmazott honosított harmonizált szabványoknak, illetve az alapvető követelményeknek megfelelő műszaki megoldásoknak.

Az EK-jelölést valamennyi védőeszközön oly módon kell elhelyezni, hogy az a használatának várható időtartamára jól felismerhető, eltávolíthatatlan legyen. Ha az EK-jelölés a védőeszközön nem helyezhető el annak mérete vagy jellemzője miatt, akkor azt a csomagoláson kell feltüntetni.

A védőeszközön vagy annak csomagolásán egyéb információk is feltüntethetők, azonban azok az EK-jelölés láthatóságát és olvashatóságát nem csökkenthetik.

A védőeszközök védelmi szintjük alapján három (1., 2., 3.) kategóriába tartoznak.

Az 1. kategóriába azok a védőeszközök tartoznak, amelyeknél a gyártó vélelmezheti, hogy a felhasználó képes az adott védőeszköz védelmi szintjét elegendő biztonsággal megítélni, az alkalmazásának szükségességét kellő időben megállapítani, és azt az előbbiek alapján megfelelően használni. E szerint az 1. kategóriába kizárólag azok a védőeszközök tartoznak, amelyek az alábbi hatások ellen biztosítanak védelmet:

  • felületi sérülést okozó mechanikai veszélyek (pl. kertészkesztyű, ujjvédő);
  • gyengén agresszív hatású tisztító-, illetve karbantartószerek, melyek hatása minden nehézség nélkül visszafordítható (pl. hígított tisztítószer-oldatok ellen védelmet nyújtó kesztyű);
  • az 50 °C-t nem meghaladó felületi hőmérsékletű tárgyak kezelése során felmerülő kockázatok, amelyek egyidejűleg nem teszik ki a felhasználót veszélyes behatásnak (pl. kesztyű, kötény);
  • nem szélsőséges vagy kivételes időjárási, légköri körülmények (pl. fejvédelem, időjárás hatásai ellen védelmül szolgáló ruházat, lábbeli);
  • gyenge ütések és rezgések, amelyek nem a test életfontosságú területeire hatnak, nem okoznak maradandó sérüléseket (pl. a fejbőr vagy haj védelmét szolgáló könnyű fejvédők, kesztyűk, könnyű cipők);
  • napsugárzás (pl. napszemüveg).

A 2. kategóriába tartoznak mindazok a védőeszközök, amelyek nem tartoznak az 1., illetve a 3. kategóriába.

A 3. kategóriába tartoznak mindazok a komplex tervezésű védőeszközök, amelyek a halálos kimenetelű balesetek, a súlyos, visszafordíthatatlan egészségkárosodást okozó hatások ellen védenek, és amelynél a gyártó vélelmezheti, hogy a felhasználó a közvetlen hatásokat nem tudja kellő időben felismerni. E szerint a 3. kategóriába kizárólag az alábbi védőeszközök sorolhatók:

  • a szűrőtípusú légzésvédőeszközök, amelyek a szilárd anyagok, illetve folyékony aeroszolok, vagy ingerlő, veszélyes, mérgező, illetve radiotoxikus hatású gázok ellen védenek;
  • a légkörtől teljes mértékben elszigetelő légzésvédőeszközök, beleértve a búvárkészülékeket is;
  • azok a védőeszközök, amelyek kémiai hatások, illetve ionizáló sugárzások ellen korlátozott idejű védelmet biztosítanak;
  • azok a védőeszközök, amelyek hő hatásának kitett környezetben használhatók, ahol a környezeti levegő értéke eléri vagy meghaladja a 100 °C-ot, vagy ezzel azonos hatást keltő klímaviszonyok vannak jelen, függetlenül attól, hogy infravörös sugárzás, láng vagy nagyobb méretű olvadt anyagok fröccsenésének veszélye fennáll-e vagy nem;
  • a hideg környezeti hatás ellen védőeszközök, ha a környezeti hőmérséklet -50 °C alatt van, vagy ezzel azonos hatást keltő klímaviszonyok vannak;
  • azok a védőeszközök, amelyek a magasból történő leesés, zuhanás ellen védenek;
  • mindazok a védőeszközök, amelyek a villamosság által okozható kockázati tényezők ellen védelmet biztosítanak, a feszültség alatt álló berendezéseken vagy feszültség közelében végzett tevékenységnél, illetve a nagyfeszültség alatt lévő berendezésektől való elszigetelést szolgálják.