A kockázatértékelés és kockázatbecslés gyakori hibái közé tartozik, hogy: figyelmen kívül hagynak bizonyos kockázati kategóriákat, pl. pszichoszociális kockázati tényezőket és szervezeti tényezőket (munkaidőt, munkaterhelést stb.). A legjobb példa erre a mostani gazdasági válság okozta egyre növekvő nyomás a munkavállalókon.

Nem gondolnak az egészséget hosszú távon veszélyeztető tényezőkre, pl. a veszélyes anyagoknak vagy a magas zajszintnek való hosszú távú kitettség okozta kockázatokra. Tipikus példa erre a képernyő előtti munkavégzés, ahol mind a munkavállalók, mind a munkáltatók, mind a kockázatértékelés és kockázatbecslés készítői lebecsülik a dolgozókat fenyegető veszélyeket. Így: az irodai környezet általában alulvilágított, a klimatikus viszonyok nem megfelelőek, a képernyős munkavégzéshez szükséges munkaeszközök pedig nem felelnek meg sem az ergonómiai követelményeknek, sem a jogszabályoknak. Ebbe a témakörbe tartozik még hideg munkakörökben végzett munka, illetve az idényjellegű munkák.

Tanulmányozzák a munkákkal kapcsolatos kézikönyvet, de magukkal a munkavállalókkal nem konzultálnak: a tényleges munkahelyi gyakorlat eltérő lehet, és a munkavállalók ismerik a problémákat. Sokan a kockázatértékelés helyszínét sem járják be.

Figyelmen kívül hagynak olyan másodlagos munkahelyi feladatokat, mint a karbantartást vagy a takarítást.

Nem veszik figyelembe más vállalkozások alkalmazottai vagy más személyek (alvállalkozók, látogatók stb.) esetleges jelenlétét a munkahelyen.

Nem biztosítják a munkáltatók és az alvállalkozók közötti koordinációt, pl. nem tájékoztatják egymást a veszélyekről és a kockázatokról. Általában aki a munkát végzi, nincs is tudatában a munkavédelmi kötelezettségeinek, ennek a kockázatáról is sokan elfeledkeznek.